365 napos kihívás/ 1. hét

Kapásból az első napon majdnem elfelejtettem fotózni. Úgyhogy csak az esti rutin jöhetett szóba, mint téma, mert csak akkor kaptam észbe. Így a két, frissen fürdött fiúkával indul az év.

A második fotó az esti úton készült, hazafelé tartottunk a dédpapától. Újév alkalmából látogattuk meg, koccintottunk, beszélgettünk, ölelkeztünk. Ezt szeretném emléknek megőrizni.

A harmadik napon télben eltévedt, kedves napfényre ébredtünk. A két korán kelő fiú közös fotója lett a nap képe.

Negyedik napon meglepő látvány fogadott, amikor bementem a gyerekek szobájába. Ez – hogy elképzelhetetlenségek fogadnak ott, sűrűn előfordul…

Az ötödik képen a teraszunk költözködésre készülő állapota, az átmenetiség őskáosza.

A hatodik napon, a még mindig egyfajta idecsent tavaszba feledkező téli időjárásnak köszönhetően, nagy sétát tettünk Budapest számunka kedves helyein. A gellérthegyi Sziklatemplomot szerettem volna megmutatni a gyerekeknek, régebben sokat időztem itt. 

A hét záró képe anyaságom hű lenyomata… A zuhanyzás az egyik kedvenc napi programom, csend van, hallhatom végre a saját gondolataimat, és egyedül lehetek. Legalább egy kicsit. Vagy mégsem…?

Köszönöm, hogy velem tartotok a napi kép kihívásban, jövő hét végén hozom a következő élet-csomagot! 

Naprakészen itt követhetsz:
csaladmesem 

 Szép hetet, járjatok nyitott szemmel, sok a csoda körülöttünk!

Életteliek, jókedvűek, szépek, szeretnivalóak, jó velük, jó náluk. Egy szívemnek nagyon kedves család. De meséljenek róluk a képek!