Mert vásárolni muszáj.

Vagy nem lenne, ha megtermelnénk sok mindent a saját kertecskénkben. Egyszer  úgy lesz. De ma még – irány a piac. 

Útra kelni sosem egyszerű, népes családunk egyik fele már az autónál tobzódik, míg a másik még a fél pár zokniját hajkurássza a gyerekszobában. Az idegállapotunkról nem is szólnék. De sikerült, végül is elindultunk. 

Piacolni szeretünk, kedvesek a nénik és a bácsik, sok a guszta, színes étel, finomak az illatok. 

Görkorizásra is alkalmas a terep, Apa szívesen válogat a zöldségek között, és van, aki a húsos pulton szereti végigcsúsztatni a kezeit. Mindenki megtalálja a maga szórakozását.

Én speciel, fotózok.

Legkisebbke pedig végigdurmolta a kalandot, hazaérve is folytatta még egy jó darabig, az ágyra kiterítve.

Az élet hétköznapi szépségei.

 

Beszéljünk, egyeztessünk,
hogy a ti történeteteket is megörökíthessem!