Itt a farsang, áll a bál

Maskarák hónapja.

Intézményes keretek között idén nem volt alkalmunk részt venni a farsangi mulatságban.

De ma mégis álarcos hacukát húzhattak a gyerekek!

Hála a Wolf Pékségnek, ahol minden maskarást meleg, habos kakaóval vártak a kedves ott dolgozók!

Ezt nem lehetett kihagyni!

Beöltöztünk, felkerekedtünk. Kellemes hangulat, finom ízek, családbarát kiszolgálás. A – sosem az kell, ami van – fiam forró csokira válthatta a kakaót, és még kókuszgolyócskákat is kaptunk bónuszként. 

Mivel mind a négy gyerek farsangi díszben virított, de egyikük még csak most ismerkedik a szilárd táplálkozás örömeivel – így a végén osztozkodtunk, ahogy jólnevelt nagycsaládhoz illik. Az utolsó kókuszgolyó harmadolásra került.

Köszönjük a lehetőséget! Eddig is szerettük, ezután sem kerüljük ezt a helyet!

Még sétálni indultunk a kellemesen enyhe időnek köszönhetően, és elkeveredtünk a a lakótelep hiperszupermenő játszóterére.  Mióta van kertünk, ritkultak az itteni látogatások. Én cseppet sem bánom, de az vitathatatlan, hogy: 

A hintázás a világ egyik legjobb dolga!

Volt, aki ma próbálta ki először… 

Keresd a macit a képeken!

Végül a panelvalóság különleges bájából is jutott, röviden meglátogattunk egy ismerőst a döbbenetesen piros színű liftes házban.

Február, én így szeretlek!