Játszótér az egész lakás

Avagy a gyerekeim, amikor délutáni pihenőznek.

Vagy legalábbis, amikor én azt hiszem. És gyanútlanul settenkednék a szobájukhoz, hogy meghatottan rájuk lessek, ahogy szuszognak az ágyikóban.
Ehelyett – tombol a buli!
Érkezésemre aztán végképp fuccs a csendespihenőnek.

Az emeletes ágy, mint dzsungel, bunker, és csatahajó...

Alvás, az nincs, de van együtt nevetés, ágyrácson lengedezés, és felhőtlen, gyerekkori, gurgulázó szépség. És persze dokumentarista családfotózás!
 
Erre a több, mint egy évvel ezelőtti sorozatra a minap bukkantam rá a számítógép elfeledett mappái közt, és annyira élénken felidézte bennem azt a kora tavaszi délutánt. Gondoltam, a ti szívetekbe is hoz egy kis napfényt.