Irány Gozo! Kalandjaink négy gyerekkel külföldön.
A nagycsalád fogalom, így, egybeírva. Külön családi műfaj ennyi embert egyszerre látni, érezni, befogadni. Mi sokan vagyunk, hangosak és zűrösek vagyunk, pont úgy, ahogyan elképzeled a nagycsaládosságnak minden őrületét. És ezzel a tömeggel elindultunk utazni.
Mégpedig repülővel!
Családi életünk második ilyen jellegű utazása, tele izgalommal. A felhők fölött repülni nagy kaland! A gépen amúgy nem csak mi voltunk, bármennyire olybá tűnik…
Ami szintén nem gyakori nálunk: gumicukor. De a fájdalmas fülbedugulás ellen hasznos praktika. Csak el ne fogyjon landolásig! Jó kis vágykésleltető gyakorlat volt.
Távcsővel a közeli, gyönyörű felhők még közelibbek és még gyönyörűbbek. Nem győzünk nézni, fotózni, ámulni.
Valahol Szicília partjainál már nem csak a természeti szépségekre csodálkozhattunk rá.
Azóta láttam itt egy máltai reklámot (mert Málta, pontosabban a mellette lévő pici sziget, Gozo volt az úticél), amiben végigvezettek a lakásodon, honnan is származnak a téged körülvevő tárgyak – a bútoraid Svédországból, a vázád Hollandiából, valami más megint másik országból. Ekkor még arra gondoltam, milyen jó környezetvédelemmel kapcsolatos üzenetet lehet ebből kihozni: Vásárolj helyben! Ám végül bemutattak egy ugyanilyen óriási raktárterületet, és egy szállítmányozási cég reklámja lett belőle. Legalább kiderült, mit is láttunk az égből.
A repülés kellően elfárasztott mindenkit, pedig még várt ránk egy kompos utazás is, Máltáról Gozo felé.
Természetesen számunkra a tenger a legnagyobb csoda itt, Gozo szigetén.
A víz sós. A bőrünk sós. A hajunk sós. A szánk, orrunk, szemünk sós. Egy-egy óvatlan vízbe ugrásnál az agyunkba tolul a só. Ezt szerintem nem lehet megszokni.
Gozon, Marsalforn városában található a sziget uszodája. Itt rögtön mély a víz, gyönyörű átlátszóan tiszta, itt tartják az úszóedzéseket, és vízilabdázni szoktak a máltai srácok. A pályán kívül, a hajókikötőtől elválasztott “medencében” pedig úszkálnak hosszokat a sportos emberek, és rendszeresen látunk a vízben kör formázatban lebegő férficsapatokat, akik trécselnek. A nők inkább kettesével trécselnek, és ők uszikálnak is közben.
Azért nem csak a tengerben lógunk egész nap (de), például megnéztük a Gozo fővárosában, Victoriában – máltai nyelven Rabat – található Citadellát, ami elég varázslatos így az esti fényekben.
Barátságos és nyitott emberekkel találkozunk itt külföldön, lépten-nyomon. Még egy munkám is adódott, a galériák között megtalálod a Kennedy parkban rendezett zenés máltai pikniket, ahol fotózhattam.
Külföld ide, vagy oda, annyira otthon éreztük magunkat, hogy még hajat is nyírtunk.
Mert az otthonunk: mi vagyunk!
Folytatás következik, itt olvashatod!