Utazás nagycsaláddal 1.
Gozo, jövünk!
Baráth Mea
történetmesélő fotográfus

A nagycsalád fogalom, így, egybeírva. Külön családi műfaj ennyi embert egyszerre látni, érezni, befogadni. Mi sokan vagyunk, hangosak és zűrösek vagyunk, pont úgy, ahogyan elképzeled a nagycsaládosságnak minden őrületét. És ezzel a tömeggel elindultunk utazni.

Mégpedig repülővel!

Családi életünk második ilyen jellegű utazása, tele izgalommal. A felhők fölött repülni nagy kaland! A gépen amúgy nem csak mi voltunk, bármennyire olybá tűnik...

Ami szintén nem gyakori nálunk: gumicukor. De a fájdalmas fülbedugulás ellen hasznos praktika. Csak el ne fogyjon landolásig! Jó kis vágykésleltető gyakorlat volt.

Távcsővel a közeli, gyönyörű felhők még közelibbek és még gyönyörűbbek.

Valahol Szicília partjainál már nem csak a természeti szépségekre csodálkozhattunk rá.

Azóta láttam itt egy máltai reklámot (mert Málta, pontosabban a mellette lévő pici sziget, Gozo volt az úticél), amiben végigvezettek a lakásodon, honnan is származnak a téged körülvevő tárgyak - a bútoraid Svédországból, a vázád Hollandiából, valami más megint másik országból. Ekkor még arra gondoltam, milyen jó környezetvédelemmel kapcsolatos üzenetet lehet ebből kihozni: Vásárolj helyben! Ám végül bemutattak egy ugyanilyen óriási raktárterületet, és egy szállítmányozási cég reklámja lett belőle. Legalább kiderült, mit is láttunk az égből.

A repülés kellően elfárasztott mindenkit, pedig még várt ránk egy kompos utazás is.

Természetesen számunkra a tenger a legnagyobb csoda itt.
A víz sós. A bőrünk sós. A hajunk sós. A szánk, orrunk, szemünk sós. Egy-egy óvatlan vízbe ugrásnál az agyunkba tolul a só. Ezt szerintem nem lehet megszokni.

Marsalforn városában található a sziget uszodája. Itt rögtön mély a víz, gyönyörű átlátszóan tiszta, itt tartják az úszóedzéseket, és vízilabdázni szoktak a máltai srácok. A pályán kívül, a hajókikötőtől elválasztott "medencében" pedig úszkálnak hosszokat a sportos emberek, és rendszeresen látunk a vízben kör formázatban lebegő férficsapatokat, akik trécselnek. A nők inkább kettesével trécselnek, és ők uszikálnak is közben.

A helyi vízilabda edzés egyik magyarokért rajongó sportolócskája ugrik a vízbe, "Hungary Waterpolo" feliratú fürdőgatyás máltai fiúcska. Hungary mindenhol ott van. A szemben lévő erkélyről hangok szűrődtek be hozzánk, a szavakat nem értettem, de biztos voltam benne, hogy magyarok. És tényleg. Azóta már beszélgettünk, a teraszainkról. Különleges amúgy, hogy egy-egy nyelv hangsúlyai mennyire jellegzetesek. Az utcáról egymásnak felkiabáló helyiek egész másképp szólongatják egymást, ahogyan a neveket kiejtik, máshol nyomják meg, és viszik le, vagy éppen fel a hangsúlyt.

Azért nem csak a tengerben lógunk egész nap (de), például megnéztük a Gozo fővárosában, Victoriában - máltai nyelven Rabat - található Citadellát, ami elég varázslatos így az esti fényekben.

Barátságos és nyitott emberekkel találkozunk lépten-nyomon, még egy munkám is adódott, a galériák között megtalálod a Kennedy parkban rendezett zenés máltai pikniket, ahol fotózhattam.

Annyira otthon éreztük magunkat, hogy még hajat is nyírtunk.

Mert az otthonunk: mi vagyunk!

 

Folytatás következik...

Copyright © 2021 Minden jog védve
chevron-down linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram