Azt hiszem, a legnagyobb hatással az személyiségemre a gyereknevelés volt és van.
(Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek – A kiabálás vége és a kapcsolatteremtés kezdete)
A kétéveske fiam mindenáron egyedül akarta felvenni a cipőit. Nem volt egyszerű művelet.
"Egyedűűűűj akajom!"
Engem rendszeresen kijavítottak, már amikor már van emlékem ilyesmiről: 'Nem akarom, hanem szeretném!'
Ez lelombozott. Mert bennem akarás volt, erős, határozott, ellentmondást nem tűrő. Azt várták, hogy szelídítsem meg. Én csak ne akarjak annyira.
Ha csupán szeretnél valamit, talán kevésbé fáj, ha nem lehet?
Meg is tanultam óvatosan vágyni a dolgokat. Egy idő után már nem akartam, csak szerettem volna, azt is halkan, már a lemondást is készítve a lelkemben.
Most hagyom a gyerekeimet akarni. A nagy akarás, mint valami szélvihar, felborzol engem is, a szívemben visszhangzik, és engedem, hogy talajra találjon.
Akarni tanulok én is.
Ha szívesen beszélgetnél szülőségről, gyereknevelésről, az élet ügyes-bajos dolgairól, szeretettel várlak Az én családmesém facebook csoportba!