A Szakmai kérdezz-felelek folytatásaként ismét egy fotósok által a Családmesék szakmai csevegő csoportunkban feltett kérdést járok körül. Ha te is szakmabeli vagy, és szívesen beszélgetnél a dokumentarista családi fotózásról, szeretettel várlak!
“Imádok családot otthon, a lakásukban fotózni, mert sokkal inkább kijön a dokumentarista jelleg, erőteljesebb a történetmesélés, mint ha mondjuk kimegyünk sétálni a parkba. Sajnos bent nem mindig van elég fény ahhoz, hogy használható képek készüljenek. Ti hogyan oldjátok ezt meg?”
A dokumentarista családfotós az adott körülményekkel dolgozik. Ez a munkánk igazi kihívása. A helyzetek, a történések, a pillanatok alakulása mind-mind az Élet rendezése alatt zajlanak, mi ott állunk készenlétben, megfeszített figyelemmel, mint egy érzékeit kiélesítő vadász.
Ez a fényre is igaz.
Amikor belépek egy lakásba, amit legelőször megnézek: a fények és árnyékok. Rögtön feltérképezem a fényviszonyokat. Megfigyelem a természetes fényforrásokat, az ablakokat, a lámpák elhelyezkedését. Kiemelten jelen vagyok azokban a helyzetekben, ahol a család éppen szép megvilágításba kerül. Amikor a gyerekek az ablak alatt, a beérkező fényben ülve játszanak. Vagy a vacsoraasztalon égő gyertya világítja meg az arcokat.
Sajnos a fentről érkező lámpafény nem ideális – ahogyan a déli napfény is erős árnyékokat rajzol az arcra. Márpedig otthonainkban legtöbbször a plafonról érkezik a tér megvilágítása. Előfordul, hogy a lakásban, ahol fotózunk, a lámpák sárgás fényűek, és nagyon gyengék, vagy a falak színe megbolondítja a fehéregyensúlyt. Hogyha az otthon kicsi ablakokkal rendelkezik, vagy éppen borongós idő van, kintről sem számíthatunk segítségre. Ilyenkor igazán nehéz a dolgunk.
Beleszólhatunk-e a fényviszonyokba? Ha nem, hogyan mégis?
- Megkérhetem a családot, hogy kapcsoljanak lámpát?
Természetesen. Lehetőségünk van felkapcsolni a meglévő fényforrásokat. Én ezzel szoktam élni, de még a fotózás legelején kérem meg a családot, hogy egy-egy lámpát kapcsoljanak fel. Vagy éppen le. Menet közben jellemzően már nem akasztom meg ilyen technikai jellegű kérésekkel a folyamatot.
- Megkérhetem őket, hogy álljanak az ablakhoz?
Helyzettől függ, megtörténhet ez könnyed módon is, de nem mindig szerencsés, mert az ilyen fajta irányítás zavart okozhat. A fotóalanyaink elkezdenek helyezkedni, megpróbálnak megfelelni, keresni a számodra ideális pózt, helyet. Érdemes inkább például a jól megvilágított területen lévő játékokról kérdezni a kisgyermeket, hogy ezáltal odahívjuk őt. Elég, ha te tudod, hogy míg ő az ablak alatt tologatja az autóit, te valójában a fényekkel játszol.
- Vigyek magammal egy hordozható fényforrást, amit hurcolok szobáról szobára?
Röviden? Ne.
- Használjak vakut?
A vakuvillanás figyelemfelkeltő, a kisgyereket elvarázsolja, izgatja, vagy megijeszti. Villanthatunk felfelé, vagy oldalra, használhatunk lágyító sapkát, de nem tudunk a háttérben maradni, ha villogunk. Az első családfotózásaim egyikén vakuztam. Akkor megtanultam, hogy ez így nem az. Sem a megszülető kép, sem a jelenlétem. Én azóta sohasem használok vakut a dokumentarista családi fotózások alkalmával.
Akkor mit tehetünk?
Igen, itt jön be a technika. Az a terület, ami, bevallom, engem a legkevésbé izgat.
Ehhez a műfajhoz elengedhetetlen a nagy fényerejű váz és objektív.
Inkább legyen kicsit zajos a kép, mint kemény fényű, természetellenesen vakuhangulatú. A vakuhasználat módja nagyon szép is lehet a fotón megjelenve, de a műfaj kívánta szelíd jelenlét szenved ilyenkor is csorbát.
Mik a tapasztalataid? Ha beszélgetnél még erről, vagy más, szakmai témáról, szeretettel várlak a Családmesék szakmai csevegő csoportunkban!
Ha megnéznéd a személyes, kedvenc fénybarát fotómat, az előző szakmai posztnak a végén találod.