A Szakmai kérdezz-felelek folytatásaként ismét egy fotósok által a Családmesék szakmai csevegő csoportunkban feltett kérdést járok körül. Ha te is szakmabeli vagy, és szívesen beszélgetnél a dokumentarista családi fotózásról, szeretettel várlak!

"Imádok családot otthon, a lakásukban fotózni, mert sokkal inkább kijön a dokumentarista jelleg, erőteljesebb a történetmesélés, mint ha mondjuk kimegyünk sétálni a parkba. Sajnos bent nem mindig van elég fény ahhoz, hogy használható képek készüljenek. Ti hogyan oldjátok ezt meg?"

A dokumentarista családfotós az adott körülményekkel dolgozik. Ez a munkánk igazi kihívása. A helyzetek, a történések, a pillanatok alakulása mind-mind az Élet rendezése alatt zajlanak, mi ott állunk készenlétben, megfeszített figyelemmel, mint egy érzékeit kiélesítő vadász.

Ez a fényre is igaz.

18294 7 nehtkeqwahpsnsfh

Amikor belépek egy lakásba, amit legelőször megnézek: a fények és árnyékok. Rögtön feltérképezem a fényviszonyokat. Megfigyelem a természetes fényforrásokat, az ablakokat, a lámpák elhelyezkedését. Kiemelten jelen vagyok azokban a helyzetekben, ahol a család éppen szép megvilágításba kerül. Amikor a gyerekek az ablak alatt, a beérkező fényben ülve játszanak. Vagy a vacsoraasztalon égő gyertya világítja meg az arcokat.

Sajnos a fentről érkező lámpafény nem ideális - ahogyan a déli napfény is erős árnyékokat rajzol az arcra. Márpedig otthonainkban legtöbbször a plafonról érkezik a tér megvilágítása. Előfordul, hogy a lakásban, ahol fotózunk, a lámpák sárgás fényűek, és nagyon gyengék, vagy a falak színe megbolondítja a fehéregyensúlyt. Hogyha az otthon kicsi ablakokkal rendelkezik, vagy éppen borongós idő van, kintről sem számíthatunk segítségre. Ilyenkor igazán nehéz a dolgunk.

Beleszólhatunk-e a fényviszonyokba? Ha nem, hogyan mégis?

Természetesen. Lehetőségünk van felkapcsolni a meglévő fényforrásokat. Én ezzel szoktam élni, de még a fotózás legelején kérem meg a családot, hogy egy-egy lámpát kapcsoljanak fel. Vagy éppen le. Menet közben jellemzően már nem akasztom meg ilyen technikai jellegű kérésekkel a folyamatot.

Helyzettől függ, megtörténhet ez könnyed módon is, de nem mindig szerencsés, mert az ilyen fajta irányítás zavart okozhat. A fotóalanyaink elkezdenek helyezkedni, megpróbálnak megfelelni, keresni a számodra ideális pózt, helyet. Érdemes inkább például a jól megvilágított területen lévő játékokról kérdezni a kisgyermeket, hogy ezáltal odahívjuk őt. Elég, ha te tudod, hogy míg ő az ablak alatt tologatja az autóit, te valójában a fényekkel játszol.

csaladmesek032

Röviden? Ne.

A vakuvillanás figyelemfelkeltő, a kisgyereket elvarázsolja, izgatja, vagy megijeszti. Villanthatunk felfelé, vagy oldalra, használhatunk lágyító sapkát, de nem tudunk a háttérben maradni, ha villogunk. Az első családfotózásaim egyikén vakuztam. Akkor megtanultam, hogy ez így nem az. Sem a megszülető kép, sem a jelenlétem. Én azóta sohasem használok vakut a dokumentarista családi fotózások alkalmával.

Akkor mit tehetünk?

Igen, itt jön be a technika. Az a terület, ami, bevallom, engem a legkevésbé izgat.

Ehhez a műfajhoz elengedhetetlen a nagy fényerejű váz és objektív.

Inkább legyen kicsit zajos a kép, mint kemény fényű, természetellenesen vakuhangulatú. A vakuhasználat módja nagyon szép is lehet a fotón megjelenve, de a műfaj kívánta szelíd jelenlét szenved ilyenkor is csorbát.

Mik a tapasztalataid? Ha beszélgetnél még erről, vagy más, szakmai témáról, szeretettel várlak a Családmesék szakmai csevegő csoportunkban!

Ha megnéznéd a személyes, kedvenc fénybarát fotómat, az előző szakmai posztnak a végén találod.

ben2

Ma négy éves a negyedik gyermekem. A kicsi fiam.

Négy évvel ezelőtti gondolataimmal ünneplek:

A gyermekvárás, a terhesség kilenc hónapja egyértelmű küldetéssel ruház fel, célt és súlyt ad (átvitt és valódi értelemben is), kiemel, különleges szférában tart. Nem érvényesek a női lét kimondatlan versenyhelyzetei, nincs helye a méricskélésnek, szépséged nem kérdés, léted fontossága egyértelmű és mindent maga mögé utasítóan tündököl.

Miután a feladatodat elvégezted, végighordtad a testedben, engedted nőni, gyarapodni, miatta figyeltél a testre, miatta lett a létezésed óvnivaló - megszülöd a világra, és ekkor a testedből kilép a Küldetésed is. Idekint van, különváltatok, már nem vagy egy a Teremtéssel.

Eltelik ez a bűvös kilenc hónap, és a testben hordozásnak egyszer csak vége szakad.

Anya - immár tevékenyen, nem hordozóként, nem befelé figyelő növekedőként, hanem nagyon is kifelé. Fáradtan, fájva, sebekből gyógyulva. Testet szétzúzásra adva, és türelmesen hagyva, várva, hívva az újjáépülését. Lassan épül a lélek burka. Rokon ez a gyógyulás az elmúlással. A test immáron csak önmagáért születik újjá. A küldetést bevégezte.

Már gondozhatja más is, táplálhatja, ölelheti, érezheti ezt az eddig csak bennem növekvő Életet. Ami eddig egyedül az Anyatesté volt - már a Világnak adatott.

A születés ünnepe ez - de a gyászé is.

Köszönöm a testemnek, hogy képes volt rá. Köszönöm a lelkemnek, hogy engedte, akarta, vágyta.

Négyszer. Köszönöm a Minden Titkok Tudójának, hogy ilyen elképzelhetetlen, feldolgozhatatlan módon tervezte el a Csodát - és hogy Nővé tett, akinek mindez megadatott. Négyszer. Köszönöm mindegyik Lelket, akit szeretni kaptam. Vágyom azzá az Emberré, Társsá, Nővé, Anyává válni, akivel JÓ nekik. És akivel jó nekem is...

Köszönöm az Életet.

Tényleg CSODA.

mirko5
Isten éltessen, drága fiam!

Pont a 40. születésnapomra esett, hogy megnyílt a Budapest International Foto Awards 2020 Exhibition a House of Lucie Galériában, Budapesten.

DSCF6417

A harminchárom alkotást bemutató csoportos kiállításon a 2020-as Budapest International Foto Awards  győztes pályaművei láthatóak. Sajnos megnyitóra nem nyílt mód a járványhelyzet miatt, a tárlat előzetes bejelentkezés alapján látogatható. Cserébe miénk az egész galéria, lehet szabadon nézelődni (- és szelfizni).
DSCF6429
Az IPA és BIFA díjnyertes, Szamaras Lőrincz-ről készült sorozatom egyik fotója került a falra. Boldog büszkeséggel tölt el a tudat, hogy ebben a lenyűgöző nemzetközi fotós csapatban kaptam helyet!
Közös kép a családommal - akik támogatása nélkül mindez nem jöhetett volna létre!
DSCF6443

A teljes sorozat a BIFA oldalán megtekinthető.

Ez egy csodálatos, felejthetetlen szülinapi ajándék, hálás vagyok érte!

Nagyon személyes poszt következik.

DSCF6398
napló a fogságból

 

Három éve, ezen a napon, július elsején ébredtünk először a vidéki otthonunkban. Három éve, ezen a napon, a költözködés utáni reggelen a férjem visszaautózott Budapestre, hogy elhozza a nagyapámat hozzánk, mert ezen a napon van a születésnapja. 92. évét töltötte be.

Csak üldögélt a széken, a dobozhalmok között, fáradt volt és gyenge.

Remegett a keze, ahogy felemelte a mutatóujját, és magyarázott - pont, mint a dédmamámnak, az ő édesanyjának (akivel egyetlen egyszer találkoztam, és csak arra emlékszem, ahogy szedi a levest a remegő kezével.) De humorizált, ahogy mindig.
Három éve ünnepeltem utoljára vele. Azóta most először tudok írni erről. Hálás vagyok, hogy az ő születésnapja előzi meg az enyémet, és így a családi ünnepléseket mindig megosztottuk egymással. 55 évvel előttem született.

Hálás vagyok, mert így mindig nagyon valóságos a tény, hogy az ő élete nélkül én sem lennék.

Gyerekkoromban Sződligeti Olimpiát szervezett nekünk, volt lassú bicajozási verseny, és távolugrás a homokozóban. Rendszeresen nyúzott a teniszezéssel, 40 fokban is menni kellett. Vitt minket Magyarországismereti csillagtúrákra a kék Trabanttal. Amikor először vágtam rövidre a hajam, Bob hercegnek hívott. És amikor érettségire készültem, két hetet végigtanult velem történelemből.
Persze nem volt egyszerű eset. Sokszor volt mindenki "hülyemarha", aki nem úgy intézte a dolgokat, ahogyan őszerinte a legjobb. Aggódott, féltett, és úgy érezte, majd ő jobban tudja. Nem tudom, szembe tudott-e nézni a saját démonaival. De a halálra készült, az biztos.
Karácsonykor ment el. A kórházban, amikor utoljára találkoztam vele, már nem tudtunk egymásra nézni. Csak fogtam a kezét, és beszéltem hozzá, miközben folytak a könnyeim. Még emlékszem a bőre érintésére. A hangját már nehezebb felidéznem. Míg én az ágyán ültem, a férjem az ablakhoz sétált. Váratlan mosollyal rám nézett, és odahívott maga mellé.
A kórházi szoba ablaka a teniszpályára nézett.

Szerintem a lelke, távozóban még adott egy lecsapást ennek a világnak.

pipo
analóg felvételek a nagyapámról, 2008. körül

 

Köszönöm, Pipó, hogy vállaltad, hogy egy kicsit apám helyett apám légy. Most már egyedül kell elfújnom a gyertyákat. De mindig veled ünneplem a születésnapomat.

A gyerekszoba amúgy is a csodák színhelye,

ám ezen a napon egy kis szemfényvesztés is keveredett a hétköznapi varázslatba...

DSCF2068 2

DSCF2062 2

A bűvészkedés tudományában elmélyedő varázstanoncok komolyan veszik hivatásukat. Komoly készülődés, több napi tervezés, gyakorlás, próbák és díszletrendezés előzte meg az előadást.

DSCF2040 2

Varázslatos és lélegzetelállító bűvészműsorral leptek meg minket: a fiam, és a barátja!

DSCF2041 2

DSCF2042 4

Kihívás, küzdelem, emelkedettség, ünnep.

A mindenkori ötödikesek Waldorf Olimpiája.

olimpia001

olimpia025
Az ötödik osztályosok, az ország minden Waldorf intézményéből, minden évben találkoznak, és megmérettetnek egy nagyszabású, komoly eseményen, ez pedig az ókori görög mintára megrendezett Olimpiai Játékok.
olimpia004
olimpia023
Az együttműködés, és a kitartás ünnepe. A gyerekek rácsodálkozhatnak a bennük rejlő erőre, és közösséggé formálódnak a közös, egymásért (és nem egymás ellen való) versengés által.

Egy varázslat, mely minden évben megszületik.

Verőcén, a Csattogó-völgyben görög városállamok zászlajai alatt vonultak ki az ünnepi megnyitóra a hófehér, saját maguk varrta és díszítette tógában felsorakozó ötödikesek. Eltökélt tekintettel, izgatottan és komolyan.
Eljött a nagy nap! Amire egész évben készültek. Évközbeni tanulmányaik során az ókori mondavilággal és történelemmel ismerkedtek, görög istenekről tanultak, indiai, babilóniai történeteket hallgattak, az ókori földrajzban merültek el. Minden nap tornáztak, edzettek, és futottak - az Olimpia napjához közeledve már napi két kilométert. Megtanulták a gerelyhajítást, diszkoszvetést, különböző ugrásokat gyakoroltak, nagy nevetések közepette birkóztak egymással. Megvarrták a tógájukat, görög motívumokkal díszítették, hímezték.
olimpia069
Az Olimpiát megelőző két napon már a helyszínen éltek, zászlót festettek, edzettek, a különböző iskolák diákjai ismerkedtek, és összecsiszolódtak egymással, sporttársakká váltak. Közösen készültek az ünnepre.

Végül kigyúlt az olimpiai láng, elkezdődtek a játékok!

olimpia014
Maratonfutás, sprint, magasugrás, távolugrás, birkózás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, és végül váltófutás, ahol már a városállamok között vándorolt a váltóbot.
olimpia157
olimpia087
olimpia137
Hogy végül ki nyert? Mindenki!
A maratonon az első befutó fantasztikus teljesítményt hozott. De a folyamatos taps nem csak neki, hanem mindenkinek szólt, amíg csak az utolsó is be nem érkezett a célba. Őt, aki megfeszítette végső erejét, a többiek körbefogva, futva és bíztatva kísérték a célig. Talán az utolsók még nagyobb dolgot vittek véghez, mint az elsők. Mindenki túlszárnyalta önmagát, mindenki győzött, és többé vált, gazdagodott lett ezáltal.
olimpia173
Küzdöttek, és kiállták a próbát!
Az eredményhirdetés nem egy győztest hirdetett. Az edzők, a tanárok minden egyes gyereknek a szemébe nézve, személyre szólóan emelték ki az erősségeit, ismerték el a munkáját, és akasztották a nyakába az olimpiai érmet.
olimpia179

Ez az Olimpia együtt, egymásért történik.

Akinél többé válhatsz, az saját, tegnapi önmagad.

Lenyűgöző, harsány színek, gyönyörű ég, óceán, meleg, napfény!

Első nagycsaládos nyaralásunk a messzi-messzi Kanári szigeteken, 2019. telén.

tenerife barathmea01

Nagyon hamar, néhány nap leforgása alatt döntöttük el, hogy utazunk. Méghozzá repülővel! Azt is, hogy hova. A 'mikor' pedig sürgetett. Nem tudok/szeretek/akarok hosszasan várni. Nem igazán vagyok képes hosszú távra tervezni. Inkább az a "gyerünk, csináljuk" típus vagyok. Nincs idő - talán így kerülöm el, hogy félni kezdjek. Egyenlőre működik a stratégia.

Decemberben utaztunk. Télikabátokban indultunk, sapkát, sálat vettünk, és pólóban, napszemüvegben érkeztünk.

Az első, szállingózó hóesésből a napfényes Kanári szigetekre.

Ezt egyszer mindenkinek át kell élnie!

tenerife barathmea03

tenerife barathmea04

tenerife barathmea05

A szállásunk délen, a reptérhez nagyon közel, egy kisebb városkában, Los Abrigosban volt. A szigetet könnyen be lehet járni, meg is tettük, az időnket jól kihasználva feltérképeztük sok-sok csodáját.

Imádtam, hogy jó idő van.

tenerife barathmea06
Tenerifén különleges az időjárás. Délen mindig meleg van, ez a turisták által kedvelt, és főleg nekik "berendezett" rész, fürdőzőkkel és boltokkal, éttermekkel teli partszakaszokkal. Északon pedig jellemzően néhány fokkal hűvösebb. Az átlag a min. 20, max 30 fok. Olyan, mintha az időjárás nem időben, hanem térben változna. Los Abrigosban erős szél fújt, szinte végig. Van olyan rész (a neve is tükrözi: La Laguna), ahol sokat esik - ez amúgy rendkívül ritka. Puerto de la Cruz, északon, és a nem sokkal mellette fekvő La Orotava között mindig van 4-5 fok különbség. Szóval ha melegednél, vagy hűsölnél, ülj be az autódba, és csak menj egy kicsit odébb!

tenerife barathmea08

Azon túl, hogy családilag fantasztikus élményekkel, és feledhetetlen kalanddal gazdagodtunk, engem alkotóként is rendkívül inspirált az új közeg, a különleges látványok, az egzotikum.

Két családfotózás is történt Tenerifén töltött heteink során, a galériák között megtalálhatod őket. A Hancsárik család szintén ott nyaralt, velük az óceánparton fotóztunk. Míg Zsófi és Victor egy magyar-spanyol pár, akik gyermekeikkel Barcelonából költözve élnek a szigeten néhány éve. Velük az otthonukban találkoztam, ahol már karácsonyi hangulatban sütiztünk az ablakon bekúszó meleg nyári napfényben.

Hálás vagyok a lehetőségért, a Kanári szigeteket a szívünkbe zártuk.

Talán még visszatérünk!

Elindult Facebook-on a Családmesék fotós szakmai csevegő, ahol a vizuális történetmesélésről, dokumentarista családi fotózásról beszélgetünk. Ha szakmabeli vagy, és érdekel ez a műfaj, szeretettel várlak!

A szakmai kérdezz-felelek folytatásaként egy újabb téma:

Színes, vagy fekete-fehér képeket készítsünk, és adjunk át inkább?

Megrendelőink vajon melyiket részesítik előnyben?

A dokumentarizmus műfajához jobban illik a fekete-fehér?

Jobb-e, szebb-e, több-e egyik a másiknál?

Családmesék Czégai család családi fotózás 10

Mindenképpen jó látnunk, milyen fontos szerepe is van a színeknek egy fotón. A teljes színskálának, vagy éppen a fekete, a fehér, és a szürke árnyalatainak.

„Fizikai törvény: minden szín együtt – fehér (fény), és minden ellenszín együtt – fekete (árnyék). Következésképp egy fekete-fehér mű a legszínesebb, legsűrítettebb és a környező, önmagában is színes természettől leginkább különböző dolog.” (Victor Vasarely)

Már gyerekként is lenyűgözött Vasarely festői munkássága. Ő aztán tudott bánni a színekkel! A formákkal és színekkel való kísérletezései során egyre jobban megértette az egymásra és ezáltal ránk, a nézőre gyakorolt hatásukat, így hozott létre rendkívül erős látványokat, izgalmas vizuális játékokat.

Mi, dokumentarista családfotósként abból dolgozunk, ami adott, a valóságot képezzük le fotóinkon. Tehát nem mi hozzuk létre a látványt, nem mi visszük a vászonra az ecsetvonásokat. Vagy mégis? Igen, valójában mégis mi hozzuk létre a látványt! Hiszen a képalkotás során kompozíciós elemekkel dolgozunk, ezeknek csak egyike a szín - a formák, vonalak, tónusok, fények és árnyékok mellett. Fotósként teret komponálunk, használjuk a formákat, rendezzük a látványt azáltal, hogy mit és hogyan láttatunk, a gép lencséjén keresztül, sokszor a másodperc törtrésze alatt. A vászon nem üres. Abból a csodálatos kavalkádból, ami a valóság, alkotunk egy vizuálisan letisztult, mondanivalóval bíró harmóniát. Ez a dokumentarista fotográfia.

A harmónia a művészetben egy kulcs fogalom.

Tudtátok, hogy a középszürke az a szín, amely tökéletes harmóniát teremt a szemünkben?

Ennek megfelelően kettő, vagy több szín akkor harmonikus, ha semleges szürke jöhet létre belőlük. Ewald Hering fiziológus figyelte meg ezt a jelenséget. A szürke kikeverhető feketéből és fehérből, vagy két komplementer együtteséből és a fehér színből.

Screenshot 2021 06 03 at 15.40.51

A komplementer színek (a színkörön egymással szemben elhelyezkedő párok) együttes használata nyugalmat és harmóniát eredményez, kiegészítik egymást. Különleges tulajdonsága a fehérnek, hogy"túlsugárzik", a fekete pedig "összehúz". Ezért látod a kis fehér négyzetet nagyobbnak, mint a kis feketét, holott egyformák.

Screenshot 2021 06 03 at 15.30.50

Bartók Béla szerint

"Az ember a természet nyomán alkot."

A természetben lépten-nyomon tetten érhető a szimmetria, a teremtett rend harmóniája. A falevél erezete, a hópehely kristálya, a zöldborsók sorakozása a tokban, a rovarok felépítése, szárnyai, és még sorolhatnám. A természet hangjaiban is ott a ritmus és a harmónia: a tenger zúgása, az eső kopogása, a bagoly huhogása, békakuruttyolás, emberi szívdobogás. Apagyi Mária megfogalmazásában

"A művészet elhivatottság a rend felé."

Szent Benedek is megmondta:

"Őrizd meg a rendet, és a rend megőriz Téged!"

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy rendetlenséget nem fotózhatunk. A vizuális rend létrejöhet a legnagyobb káosz közepette is! A titok a komponálás.

Tehát a színek hatnak ránk, és egymásra is. Minden szín, a színek kombinációi pedig különbözőképpen. Fotósként figyelnünk kell ezekre a hatásokra ugyanúgy, ahogyan más képi elemekre. Sokszor nem is tudatosítjuk, csak valahogyan érezzük, hogy ennek a képnek jobban áll a fekete-fehér. A színek erősíthetik, de el is terelhetik a figyelmet a mondanivalónkról. A hideg és meleg színek, ahogy nevük is mutatja, "nem hagynak hidegen". Ugyanakkor némely téma megköveteli magának a színeket.

Színekkel dolgozni kihívás.

Családmesék Czégai család családi fotózás 12

A fotográfia születésekor eleinte csupán fekete-fehér fotók készülhettek, a színek reprodukálásának technikai megoldása csak később jelent meg. A fekete-fehér látvány nem a valóság hiteles leképezése, hiszen a valóság színes, de a dokumentarizmus "eredeti" színe mégis ez. Robert Frank kijelentette, hogy: „A fekete és fehér a fotográfia színei.”, míg Walker Evans  - némi öniróniával, hiszen a színes fotózás egyik úttörőjeként is tartjuk számon - azt mondta: „A színes fotográfia vulgáris.”. Fred Herzog szintén egyike volt az első, színes nyersanyagra dolgozó dokumentaristáknak, utcafotóit a Punkt oldalán nézheted meg. A későbbi, és már kortárs dokumentarista alkotóknak megvan a színes munka választásának lehetősége, amivel sokan élnek is.

Egy monokróm képen a színek a szürke különböző árnyalataiként jelennek meg. A fekete-fehér kép tónusainak alakítását az analóg fényképezésben színszűrőkkel oldják meg. Ezt utómunkával digitálisan is korrigálhatjuk. Hogy mi fér bele a dokumentarista képmanipulálásba, arról is olvashatsz.

Annó tizenkét évvel ezelőtt, Gulyás Miklós fotóiskolájában fekete-fehérben tanultam fotózni, analóg technikával. Ezzel egy kifejezetten nehéz komponens lett kivéve az egyenletből, ami megkönnyítette a kezdeteket. A színekkel megtanulni bánni, egy következő lépés volt.

Alkotói képsorozatba általában nem rakunk vegyesen képeket. Ugyanakkor a családok tőlem kapnak mindkét típusból. A színes és fekete-fehér képek aránya mindig az adott körülményektől, helyszíntől függ. Mivel ez alapvetően egy spontán pillanatokra fókuszáló műfaj, előfordul, hogy a valóság, a környezet színes vibrálása miatt a fekete-fehér verzió tud lenni a letisztultabb, harmonikusabb.

De akkor mi is a konkrét válasz a kérdésre? Szerintem nincs jó válasz. Inkább rád bízom.

Fotózz, dolgozz, kísérletezz! Játssz a színekkel!

Bízz a látásodban, és a megérzéseidben! A megrendelőid, tapasztalatom szerint nem a színes vagy fekete-fehér képeket részesítik majd előnyben, hanem a jó képekért lesznek hálásak. Ez pedig egy sok összetevős folyamat.

Családmesék Czégai család családi fotózás 16

Vasarelyről és a tudatos színhasználatról, képekkel illusztrálva a Vasarely Múzeum kiadványát ajánlom.

Gyerekekkel a festészeten keresztül a színek világában kalandozni a Két egér kalandjai sorozat Színek c. könyvét javaslom, mi nagyon szeretjük.

Ha pedig érdekelnek még szakmai témák, csatlakozz a Családmesék fotós szakmai csevegőbe!

Boldog júniust!

Ma van a Szülők Világnapja.

 
Nagycsaládos anya vagyok. Szeretném jól csinálni. De ha belegondolok, megrémít, hogyan is lennék képes mindenkit látni, érezni, mindenkire reagálni, adni magamat - ölelni, amikor azt kell; figyelni, kérdezni, érteni, amikor azt kell. Szeretni, ott lenni, nekik lenni.
 
Vekerdy Tamás bölcs meglátással megmondta, nem a szavaiddal nevelsz, de legtöbb esetben még csak nem is a tetteiddel. Hanem azzal, aki vagy. Legbensőbb motivációidban, késztetéseidben, félelmeidben, meggyőződéseidben.

Fontos felelősségünk szülőként, hogy törődjünk magunkkal!

mea furdo 2
Én például, este veszek egy forró fürdőt, és elfelejtem, hogy négy gyerekes, leharcolt anyuka vagyok. Viszek magammal egy pohár bort, hallgatok egy kis Mozartot, és élvezem az életet.
 
Csak előbb kihalászom a kádból a gumikacsát. Leengedem az ott hagyott, kihűlt fürdővizet, és elpakolom a kishajót, a habitapikat, felmosom a kipancsolt vizet, felakasztom a földre hajított fürdőköpenyt. Még gyorsan szétválogatom a szennyest, a mosógépben maradt ruhákat kiteregetem, úgyis csak akkor lehet, amikor nyugi van. Aztán az ágyban, félálomban eszembe jut, hogy volt egy kósza ötletem Mozarttal, de már álommá keverednek a gondolatok a fejemben, talán meg is volt az forró fürdős lazulás? Ki tudja?
De mégis úgy érzem, alapvetően minden rendben.
furdo mea
 
Mert ez az életem, és végül is, most pont ettől szép.

Boldog szülőket, boldog gyerekeket, boldog családokat kívánok mindannyiunknak!

Amikor családi fotózásra készültök, érdemes több szempontot mérlegelni.

Hol készüljenek a képek?

Családmesék Ficsór család családi fotózás 1

Milyen képekre vágysz?

csaladmesek079 1
056

Hogyan képzeled el a fotózást?

Családmesék Steins család történetmesélő fotók26

Hiszem, hogy családban élni ajándék.

Ha te is, akkor a történetmesélő családi fotózás igazán neked való!

Azt fogod látni a képeimen, amilyenek vagytok: az életetek ízét, színét, zamatát. Semmi póz! Csak ti magatok. Őszintén, feszengés nélkül, könnyedén. A családi mindennapjaitok "semmi különös" pillanatait fotózom, mert ott bújik meg az a valami,

ami maga az Élet: libabőr és szívdobbanás.

 

Copyright © 2021 Minden jog védve
chevron-down linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram