A Mester megválaszolta a kérdést, egy szót mondott: Elmúlik.

Ma még kacsalábon veszi fel gyermeked a cipőjét, holnap viszont már vendégként teszi le az előszobában. A hivatásom, hogy megőrizzem a múló pillanatokat. Őszintén, pózok nélkül, természetesen.

Történetmesélő vagyok. A családi mindennapjaitok “semmi különös” pillanatait fotózom, mert ott bújik meg az a valami, ami maga az Élet: libabőr és szívdobbanás.