Six Feet Apart

2021.01.02.

Baráth Mea

történetmesélő fotográfus

Egy különleges, és fontos nemzetközi kezdeményezésnek lehettem részese. Fotográfusok a világ minden tájáról dokumentálnak a COVID-19 vírus idején, ezt a történelmileg kiemelkedő korrajzot gyűjti össze a Six Feet Apart blog, a járványhelyzet vizuális archívumává válva.

Két fotómmal jelentem meg, Magyarországot képviselve, a gyűjteményben. Az egyik témája a trambulinozás, a másik pedig egy önarckép.

A trambulint tavasszal vásároltuk, épp azelőtt, hogy bezárták volna az iskolákat. Mint sok más magyar családban is ezekben az időkben, hamar az egyik ikonikus szereplőjévé vált a karantén-életünknek. Jó szolgálatot tett, örömből és feszültségből is alaposan kaptak a rugói.

Mindannyian együtt itthon, hat különböző korú, vérmérsékletű, igényű ember, bezárkózva, egy eddig ismeretlen, félelmetes élethelyzetben. Anyának lenni kihívás, de most még erősebben éreztem a felelősséget, a saját megküzdésem fontosságát, azt, hogy össze kell tartani a családot mindazzal, ami jó. Reggeltől estig együtt, mindenhol hangok, zajok, viták, kiabálás, nevetés, sírás. Kérések, kérdések. Feladatok. Pelenkacserék, főzés, etetés, kerti munkák, takarítás, pakolás, beszélgetések, játék, tánc, könnyek törlése és ráncok kisimítása. Az egyetlen hely, ahol lehetőségem volt találkozni a saját gondolataimmal, az a fürdőszoba. Ilyenkor egy kicsit összeomlottam.
Helló, szorongás, és félelmek…

Izgalmas körülnézni a Six Feet Apart blogban, böngészni az oldalt, és ezáltal ellátogatni távoli, ismeretlen ismerősökhöz – hiszen együtt vagyunk ebben a furcsa helyzetben, ebben a feje tetejére állt világban, együtt éljük meg ugyanazt, ugyanúgy, és mégis másként. A számtalan tehetséges, és érzékeny fotós, sokszor nagyon személyes vallomásain keresztül történelmi jelentőségű dokumentáció születik ezen az oldalon.

Hasonló bejegyzések