Elutaztunk négy gyerekkel egy picinyke szigetre. Gozo csupa csoda, kedvesség és báj. A tenger pedig megunhatatlan. Miután eltörtem a könyököm, komoly kihívást jelentett az alkotás, a fotózás. Mondjuk az életnek nem csak a kreatív része állt le egy időre számomra, hanem elég sok tevékenység, amihez szükségem lett volna a jobb karomra.
Amikor kihívás a fotózás.
A fényképezőgépemet automata funkcióra állítottam, így még úgysem ismerkedtünk – ő szabadon hozta a neki tetsző értékeket, nekem pedig elég volt exponálni. Mivel egy (bal) kézben voltam kénytelen tartani a masinát, nem sok ujjam maradt a nyomkodásra, tekergetésre, állítgatásra. Itt például iso80 és f1/8000, a kijelzőexpóval a napra fókuszálva, onnan fényt mérve. Az első annyira nem jött össze…
Mindenesetre az új helyzet újfajta munkamódszert hozott, és így a fotózást nem kellett végképp elengednem a gyógyulás hosszú heteire, hónapjaira.
Engem elsősorban az ember érdekel, így elkezdtem figyelni itt, Gozon is a helyi életeket. Történeteket keresek, megismerni vágyom a pillanatok mögött az életet, vagy legalábbis egy kis szeletébe bepillantást nyerni.
A Gozon élő máltaiak a “gozitan” emberek. Szigorúan nem “maltese” elnevezéssel illetik magukat. Málta, a nagy sziget, tényleg markánsan más jellegű. Ha Málta a City, akkor Gozo a falucska. Mindenki ismer mindenkit, látásból biztosan. Lassú az élet, fontos a vallás és a játék, az öröm.
Közkedvelt szórakozás a Bingo, amihez speciális pöttyöző tollat is lehet kapni a helyi papír-írószer boltokban. Ezek a marsalforni hölgyek heti kétszer összeülnek játszani.
A csipkeverésnek is komoly hagyománya van Gozon, anyáról lányra száll évszázadok óta. A néni saját lakásának ajtajában üldögélve dolgozik, és kedvesen szóba elegyedik minden arrajáróval. Azt mondja, a beszélgetéseket legalább annyira élvezi, mint a csipke elkészítését, melyet édesanyjától tanult, aki a nagymamától örökölte a tudást.
Általában rendkívül barátságos és nyitott nép a gozoi. A turisták felé éppúgy, ahogyan egymás között. Hangosak, jókedvűek, és könnyedek. Szenvedélyes összeszólalkozásoknak is tanúi lehettünk már az utcán, de sosem tűnt ijesztően komolynak az ügy. Temperamentumos mediterrán, tengeri nép.
A tenger adta örömök gazdagítják itt az életet. Hűsítő úszás a nyári hőségben, vízben trécselés, vagy akár a halászat.
A kereszténység dominánsan jelen van a helyiek életében. Ennek szentelek majd egy külön posztot, mert megérdemli. Figyeljetek, folytatás következik!
