A 2020-as tavaszi karantén engem is megújított. Ugyan nem neveltem kovászt, és nem kezdtem online jógázni – viszont! Megvalósítottam egy régóta dédelgetett vágyamat. Online tanácsadást indítottam! Egyéni, vagy csoportos beszélgetések során képeket elemzünk, a résztvevő(k) kérdései mentén. Személyre szabott mentorálás, tanítás, pedagógusi háttérrel, és fotós szakmai tapasztalatokkal.
Ízelítőül megmutatok itt két képet, amikről sokat beszélgettünk egy csoportban.
Mert az egyik nagyon fontos dolog, amikor fotózol:
Mozogj!
Nagyon nem mindegy, hogy egy témát honnan fotózol le. Helyezkedj! Jobbra-balra, le-fel, figyeld meg a fényeket, a hátteret a témád mögött, hogyan, honnan mutat a legjobban!
Amint látjátok, mindkét fotómon a téma és a helyszín ugyanaz. A teraszra kiléptemben készült az első, és azután az asztal elé kerülve, kicsit leguggolva a második. A fiam az elsőn belenéz a kamerába, és nagyon cuki, a családi albumba jó lesz. Garry Winogrand amerikai fotográfus ikon nem hívta elő a képeit a fotózás napján, sőt, előfordult, hogy ezt még évekig nem tette meg. Mi rögtön látjuk a digitális kijelzőn a végeredményt, ezzel pedig könnyen lehet, hogy egy fontos alkotói mozzanattól foszt meg minket a technika. Mégpedig az érzelmi eltávolodástól.
„A fotográfusok összetévesztik a kép készítésekor megtapasztalt érzéseiket annak megállapításával, hogy az adott fotó jó-e.”
Egy nagyon lényeges tényre hívja fel a figyelmet az utcai fotózás egyik úttörőjeként számon tartott művész. Ez hatványozottan igaz a családi fotózásokra, és még inkább, amikor a saját gyerekeinket fotózzuk.
Fotós csoportom meglátásai a fotók kapcsán:
- “Az első képen a gyerkőc “csak” része az egésznek. Elvonja a figyelmet a sok egyéb dolog… az enyémet például a farakás. Sokkal nagyobb, sötétebb, hangsúlyosabb. Vizuálisan zajosnak, zavarosnak mondanám a képet. A másodikon a kisfiú van a középpontban.” (Mariann)
- “Az első fotónál valahogy a szemem folyamatosan a bal oldalra ingázik. Nem is tudom, hogy hogyan fogalmazzam… zavaró a sok egyéb. Második képnél a kincs van középpontban. Semmi más nem vonja el a figyelmet!” (P. Réka)
- “Az elsőn minden -is- van, és a szemem ezeket járja körbe megállás nélkül, szinte meg sem áll a gyerkőcön, csak az agyam tudja, hogy ő a téma, és így “odaviszi” a szememet. Nekem zavaró az is, hogy a környezet világosabb, és az árnyékban van a kisfiú, a világos is elviszi a tekintetemet. A másodikon nagyon tetszik, hogy letisztultabb, imádom a vonalakat rajta (ablak, asztal, székek) és pont ezek a vonalak, amik odaviszik a fókuszt a témára. Illetve itt nincs olyan különbség a sötét-világosban, az egész téma az árnyékban van és így a világos ruha, szőke haj kiemelődik.” (Judit)
- “Az első képen nekem a pajzs túl közel van az archoz, mintha a mosolygó arcot szeretném nézni, de a szemem mégis a pajzsra cikáz. A másodikon a kontrasztok szerintem szuperek. A szőke gyerek világos ruhában elöl vs. sötétebb háttér, vagy a sötét ablakban visszatükröződő világoskék ég…” (L. Réka)
Tökéletes és fontos meglátások.
A második letisztult, erős mondanivalóval bíró, tudatosan komponált fotó.
A fotós, mint képalkotó dönti el, mit és hogyan mutat meg. Minden, ami a képre kerül, a mondanivalót és a látványt kell, hogy támogassa. Akkor erős egy kép, ha nem viszi el semmi a figyelmet arról, amiről az alkotó beszélni szeretne. A fényeknek, a formáknak, vonalaknak a mondanivalónkat kell szolgálnia. Amikor eseményt fotózunk, mozgásban lévő embereket, ez még inkább kihívás. De ezt megtanulva tisztulhat le a mondanivaló, és lesz vizuálisan harmonikusan működő üzeneted.
Láss két dimenzióban! Minden, amit a képre teszel: vonal.
Vonalak, amik vezetik a látványt, vezetik a néző szemét. Példánkban az első kép ilyen szempontból szétszórja és eltereli a figyelmet. A második fotón a perspektíva is (enyhén leguggoltam) hozzáad egyfajta magasságélményt: “kicsi gyerek fent a nagy asztalon”. Ezáltal jobban átélhetővé teszi a néző számára a gyermeki megélést. Szemmagasságból fotózva ez a hatás nem működne.
-
Érdekel a dokumentarizmus?
-
Tetszik a történetmesélő családi fotózás?
-
Szívesen vennéd, ha egy kívülálló, szakmabeli véleményezné a fotóidat?
-
Megrekedtél, jó volna egy inspiráló beszélgetés a munkádról?
-
Bizonytalan vagy, hogyan állíts össze egy válogatást, sorozatot a képeidből?
Szívesen segítek!
Fotós szakmai tanácsadás, mentorálás. Pedagógus családból származom, ahogy mondani szokták, “a véremben van a tanítás”! A fotózás pedig a legnagyobb szenvedélyem. Tizenegy éve fotózom, ebből hat éve a dokumentarizmusban mozgok. Díjak, kiállítások fémjelzik a munkámat. Folyamatosan képzem magam, tanulok, fejlődöm én magam is. Nézz körül a portfóliómban és a galériákban, aztán ha úgy érzed, rám van szükséged, keress bátran! Szeretettel várlak!