Kihívás, küzdelem, emelkedettség, ünnep.
A mindenkori ötödikesek Waldorf Olimpiája.
Az ötödik osztályosok, az ország minden Waldorf intézményéből, minden évben találkoznak, és megmérettetnek egy nagyszabású, komoly eseményen, ez pedig az ókori görög mintára megrendezett Olimpiai Játékok.
Az együttműködés, és a kitartás ünnepe. A gyerekek rácsodálkozhatnak a bennük rejlő erőre, és közösséggé formálódnak a közös, egymásért (és nem egymás ellen való) versengés által.
Egy varázslat, mely minden évben megszületik.
Verőcén, a Csattogó-völgyben görög városállamok zászlajai alatt vonultak ki az ünnepi megnyitóra a hófehér, saját maguk varrta és díszítette tógában felsorakozó ötödikesek. Eltökélt tekintettel, izgatottan és komolyan.
Eljött a nagy nap! Amire egész évben készültek. Évközbeni tanulmányaik során az ókori mondavilággal és történelemmel ismerkedtek, görög istenekről tanultak, indiai, babilóniai történeteket hallgattak, az ókori földrajzban merültek el. Minden nap tornáztak, edzettek, és futottak – az Olimpia napjához közeledve már napi két kilométert. Megtanulták a gerelyhajítást, diszkoszvetést, különböző ugrásokat gyakoroltak, nagy nevetések közepette birkóztak egymással. Megvarrták a tógájukat, görög motívumokkal díszítették, hímezték.
Az Olimpiát megelőző két napon már a helyszínen éltek, zászlót festettek, edzettek, a különböző iskolák diákjai ismerkedtek, és összecsiszolódtak egymással, sporttársakká váltak. Közösen készültek az ünnepre.
Végül kigyúlt az olimpiai láng, elkezdődtek a játékok!
Maratonfutás, sprint, magasugrás, távolugrás, birkózás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, és végül váltófutás, ahol már a városállamok között vándorolt a váltóbot.
Hogy végül ki nyert? Mindenki!
A maratonon az első befutó fantasztikus teljesítményt hozott. De a folyamatos taps nem csak neki, hanem mindenkinek szólt, amíg csak az utolsó is be nem érkezett a célba. Őt, aki megfeszítette végső erejét, a többiek körbefogva, futva és bíztatva kísérték a célig. Talán az utolsók még nagyobb dolgot vittek véghez, mint az elsők. Mindenki túlszárnyalta önmagát, mindenki győzött, és többé vált, gazdagodott lett ezáltal.
Küzdöttek, és kiállták a próbát!
Az eredményhirdetés nem egy győztest hirdetett. Az edzők, a tanárok minden egyes gyereknek a szemébe nézve, személyre szólóan emelték ki az erősségeit, ismerték el a munkáját, és akasztották a nyakába az olimpiai érmet.
Ez az Olimpia együtt, egymásért történik.
Akinél többé válhatsz, az saját, tegnapi önmagad.